- Megtanultam azt, hogy ha az ember képes rá és tud nemet mondani, akkor nagyon sok igen jön az életében. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog. Senki ne gondolja azt, hogy egy bizonyos kor után nem szabad változtatni, vagy nem szabad újra megmérettetnie magát. Azt persze nem teheti meg mindenki - már csak az anyagiak miatt sem - hogy egy évig otthon marad a gyerekével, semmilyen munkából való bevétele ne legyen, s csak a tartalékaiból éljen. Viszont nekem - a személyiségemnek, az önbizalmamnak, az anyaságomnak - nagyon sokat jelentett ez az egy év és hálás is vagyok magamnak azért, hogy így döntöttem.
- Ezek szerint szereted a versenyhelyzeteket, hogy újra és újra megméred magad, hogy legyen viszonyítási pontod?
- Ez egy furcsa dolog, mert valójában nem így van, mivel mindig attól félek, hogy könnyűnek találtatok. Az is igaz, hogy szakmailag eddig nem volt mélyrepülés az életemben. Soha nem voltam karrierista, soha nem érdekelt, hogy jövőre milyen műsort kapok, csak az izgatott, hogy legyen munkám. Viszont amit rám szabtak, ami feladatot kaptam, azt mindig a legjobb tudásom szerint csináltam meg. Visszatekintve úgy látom, hogy nagyon sokat fejlődtem szakmailag is. Éppen most néztem vissza a Big Brother első évadának utolsó show-ját s az futott át rajtam: “Jézusom, tényleg ezt mondod?” Viszont mégis csak fontosnak tartom, hogy az ember az élettől merjen rákérdezni az élettől, hogy ő mennyit ér - nem mások, hanem önmaga számára. Tudd, hol a helyed, hol tartasz és merj változtatni. Persze én továbbra is televíziózom.